Jamie és a csodalámpa /Jamie and the Magic Torch/ (1976-1979)
Egy brit televíziós rajzfilmsorozat, amelynek főszereplője a Jamie nevű kisfiú, aki mágikus zseblámpája segítségével minden éjjel felkeresi Kakukkiát és lakóit, hogy megoldja a gondjaikat.
Jó éjszakát Jamie! – kíván minden este szép álmokat Jamie édesanyja. De a srác lámpaoltás után nem az alvást választja: hálósipkás kutyájával, Sajóval (hűséges bobtail kutyája, aki kevesebb kalanddal is beérné) Kakukkiában élő barátait látogatja meg. Barátok pedig vannak bőven: Szám bácsi, Megvagy hadnagy, a rend éber őre, Rezes Bandi, Kakukkia egyszemélyes zenekara és a mindenhol segítő Segíts Elek minden este újabb kalandokba sodorják Jamiéket. De ott van még a mindent fordítva művelő Fonák Tamás, a Füligláb nyúl és a Tevemadár is 🙂 És hogy mi kell a Kakukkiába jutáshoz és a kalandok megoldásához? Természetesen egy csodalámpa!
Sok régi emlékkép jött be általa, amennyiben Te is felevenítenéd, íme a főcím videó:
Bobtail: Erről a fajtáról mindenkinek a Jamie és a csodalámpa című mese jut az eszébe. A bobtail magyar neve óangol juhászkutya. Az old english sheepdog eredetileg rettenthetetlen juhászkutya volt, melynek nemcsak az állatokat kellett kiválóan terelnie, de egyben a veszedelmes ragadozóktól is neki kellett megvédenie a rábízott jószágot. A századfordulón Anglia délkeleti grófságainak és Wales északi területeinek terelőkutyái nem túlságosan különböztek egymástól, talán csak annyiban, hogy az angol kutyáknak rövid volt a farkuk. A bobtail szó csonka farkat jelent. Napjainkban a bobtailnek már nem kell marhacsordák mellett dolgoznia, viselkedését még mindig ősei tulajdonságai jellemzik: öntudatosság, rettenthetetlenség, erős személyiség. A felnőtt bobtail nyugodt, kimondottan kellemes társ. A gyerekekkel szemben is türelmes, fáradhatatlan játszópartner, rettenthetetlen testőr, ráadásul akkor sem reagál agresszívan, ha a kicsik a szőrét húzzák, vagy az orrát piszkálják. Gazdájának hűséges társa, idegenekkel szemben inkább közömbös, sőt bizalmatlan. A fajta a magányt rosszul viseli, legjobban a gazdája mellett érzi jól magát. Gyermekszerető őrzőkutya. Kertben és lakásban egyaránt tartható, de hosszú időnként borzossá váló szőrzetét hetente két-három órán át érdemes fésülgetni a helyrehozása céljából. Időigényes, de ki ne akarna fésülgetni egy ilyen szőrmókot? :))
Időközben “klasszikus hungarikumunk” eljutott Japánba is. Marék Veronika nyilatkozta: “Olyan ez, mint egy varázslat. Eddig nem történt semmi, és az utóbbi három évben nem csak Japánban, de itthon is sorra jelennek meg újra a könyveim.” Japánban 2 év alatt több mint 12 újabb Marék Veronika-könyvet adtak ki! Ezúton is gratulálok az írónőnek! 🙂 Fantasztikus, hogy már a sokadik nemzedék nő fel újra és újra kiadott meséin, amelyek szinte gyógyító terápiaként adnak választ a kicsik kérdéseire és félelmeire. Én imádtam és rajongok érte ma is!
Kommentek