Nosztalgiázzunk, irány a 80-as évek esti meséi … Jamie és a csodalámpa / a kockásfülű nyúl

Brianna Ariella Evangeline
2018. július 2. hétfő

Jamie és a csodalámpa /Jamie and the Magic Torch/ (1976-1979)

Egy brit televíziós rajzfilmsorozat, amelynek főszereplője a Jamie nevű kisfiú, aki mágikus zseblámpája segítségével minden éjjel felkeresi Kakukkiát és lakóit, hogy megoldja a gondjaikat.

Jó éjszakát Jamie! – kíván minden este szép álmokat Jamie édesanyja. De a srác lámpaoltás után nem az alvást választja: hálósipkás kutyájával, Sajóval (hűséges bobtail kutyája, aki kevesebb kalanddal is beérné) Kakukkiában élő barátait látogatja meg. Barátok pedig vannak bőven: Szám bácsi, Megvagy hadnagy, a rend éber őre, Rezes Bandi, Kakukkia egyszemélyes zenekara és a mindenhol segítő Segíts Elek minden este újabb kalandokba sodorják Jamiéket. De ott van még a mindent fordítva művelő Fonák Tamás, a Füligláb nyúl és a Tevemadár is 🙂 És hogy mi kell a Kakukkiába jutáshoz és a kalandok megoldásához? Természetesen egy csodalámpa!

Sok régi emlékkép jött be általa, amennyiben Te is felevenítenéd, íme a főcím videó:

Bobtail: Erről a fajtáról mindenkinek a Jamie és a csodalámpa című mese jut az eszébe. A bobtail magyar neve óangol juhászkutya. Az old english sheepdog eredetileg rettenthetetlen juhászkutya volt, melynek nemcsak az állatokat kellett kiválóan terelnie, de egyben a veszedelmes ragadozóktól is neki kellett megvédenie a rábízott jószágot. A századfordulón Anglia délkeleti grófságainak és Wales északi területeinek terelőkutyái nem túlságosan különböztek egymástól, talán csak annyiban, hogy az angol kutyáknak rövid volt a farkuk. A bobtail szó csonka farkat jelent. Napjainkban a bobtailnek már nem kell marhacsordák mellett dolgoznia, viselkedését még mindig ősei tulajdonságai jellemzik: öntudatosság, rettenthetetlenség, erős személyiség. A felnőtt bobtail nyugodt, kimondottan kellemes társ. A gyerekekkel szemben is türelmes, fáradhatatlan játszópartner, rettenthetetlen testőr, ráadásul akkor sem reagál agresszívan, ha a kicsik a szőrét húzzák, vagy az orrát piszkálják. Gazdájának hűséges társa, idegenekkel szemben inkább közömbös, sőt bizalmatlan. A fajta a magányt rosszul viseli, legjobban a gazdája mellett érzi jól magát. Gyermekszerető őrzőkutya. Kertben és lakásban egyaránt tartható, de hosszú időnként borzossá váló szőrzetét hetente két-három órán át érdemes fésülgetni a helyrehozása céljából. Időigényes, de ki ne akarna fésülgetni egy ilyen szőrmókot? :))

A kockásfülű nyúl (1974-1976)

A mi kockásfülű nyuszink egy egy különleges tulajdonságokkal felruházott hős: a nevét hosszű füleiről kapta, amelyeket összecsavarva propellerként használ és repülni képes általa. Egyik kedvenc magyar televíziós rajzfilmsorozatunkat a 70-es évek végéből a Pannónia Filmstúdiónak köszönhetjük.

Forgatókönyvet írta: Marék Veronika

Rajzolta, rendezte: Richly Zsolt

Zenéjét írta: Balázs Árpád

Az epizódok csak néhány percesek, ahol kockásfülű nyuszink az örök konfliktusmegoldó: ehhez felhasználja különleges képességeit is, de alapvetően belső tulajdonságai segítik. A 2 × 13 részes sorozat többi hőse: Kriszta, Menyus, Kistöfi és „Mozdony” (a rossz gyerek). Több mint 90 országban mutatták már be és a nyúlfigurát kezdetben nem használták kereskedelmi célokra, de miután elkezdték újra bemutatni és kiadni a régi sorozatokat az ezred fordulón, plüssfigurák és számos egyéb termék is épült rá.

“Születhet-e mese a nagyváros kellős közepén? Ott ahol az utcák medrében autórajok cikáznak, ahol millió kockaszemével bután néz maga elé millió kockaház? Elűzi a rejtőzködő mesét a benzingőz, az átható fény és a bömbölő televíziók hangja? Csakhogy ahol gyerekek vannak, ott megbújik a mese is. Ez a mese egy öreg bőröndben lakik, a bőrönd egy limlomos kamrában, a kamra egy toronyház tetején, ott, ahová a veréb sem száll fel, mert elszédül és lepotyog.

Szóval kinyílik a bőrönd és kilép belőle a mese, vagyis a kockásfülű nyúl. Távcsövével a kéményhez ugrándozik, hogy onnan lesse meg, mit is csinálnak a barátai: Kriszta, a feketesörényű, vadóc kislány, Menyus, az álmodozó művészlélek, Kistöfi, aki kicsi és buta, valamint Mozdony, aki nagy és erőszakos. Persze mindig történik velük valami, mindig akad zűrzavar, gubanc, kicsordult könnycsepp – úgyhogy segíteni kell, most, rögtön, azonnal!

A nyuszi nagy, kockás füle pörögni kezd, mint a helikopter propellere. Repül a magasban, aztán leszáll és belepottyan az események kellős közepébe. Nem tesz csodát, csak töri a fejét, repked ide-oda, csetlik-botlik a gyerekek közöttaddig, amíg minden el nem rendeződik.

Megkerül az elveszett papagáj, a fényképezőgép, elkészül a születésnapi torta, megjavul az elromlott kisautó, hazatalál az eltévedt Kistöfi, Menyus győz a sportpályán, Mozdony megtanul Krisztától gitározni. Elmennek a jelmezbálba, sétálnak az Állatkertben, fociznak a játszótéren.

S amikor a történeteknek vége, a kockásfülű nyúl visszaszáll a limlomos kamrába, az öreg bőröndbe a toronyház tetején, a nagyváros pedig elrejti, álomba ringatja a benne élő mesét.”

Kulisszatitkok és egy mini interjú Richly Zsolttal:

Közhírré tétetik avagy örömmel tudatom mindenkivel, hogy a sorozat harmadik évadát – majd 40 évre rá – idén (2018.) június 24-én mutatta be az M2. A zenéjét Balázs Árpád fia Balázs Ádám szerzi. A rendezője Bakos Barbara. A 15 részes folytatás a Magyar Média Mecenatúra Program Macskássy Gyula pályázat és a Médiatanács sehítségével jöhetett létre. Első része a Robotnyúl, itt megnézhettek egy rövid előzetest.

Időközben “klasszikus hungarikumunk” eljutott Japánba is. Marék Veronika nyilatkozta: “Olyan ez, mint egy varázslat. Eddig nem történt semmi, és az utóbbi három évben nem csak Japánban, de itthon is sorra jelennek meg újra a könyveim.” Japánban 2 év alatt több mint 12 újabb Marék Veronika-könyvet adtak ki! Ezúton is gratulálok az írónőnek! 🙂 Fantasztikus, hogy már a sokadik nemzedék nő fel újra és újra kiadott meséin, amelyek szinte gyógyító terápiaként adnak választ a kicsik kérdéseire és félelmeire. Én imádtam és rajongok érte ma is!

Címkék: Jamie és a csodalámpa, kockásfülű nyúl, Marék Veronika, Richly Zsolt

Tovább a blogra »